Vinales felé betértünk egy nemzeti parkba, ahol gyönyörű természeti környezetben egy skanzennek nevezhető falut látogattunk meg. Egyik látványosság a Moka Hotel, ahol annyira természetközeli építészeti megoldások vannak, hogy a fák beépültek az épületbe.
A faluban minden van, iskola, posta, bolt, de az egész olyan, mint egy múzeum gyönyörű természeti környezetben. Az idegenvezető szerint létrehozója és gondozója Camilo Cienfuegos testvére, Jose Cienfuegos, aki mintegy kárpótlásul kapta meg erre a lehetőséget Castro-tol. Camilo Cienfuegos a forradalom legnépszerűbb alakja volt, de rejtélyes körülmények között egy belföldi repülőjáraton még 1959-ben eltűnt.
Még a lépcső is fűből van.
Mesés...
Polo Montañez a hegyi dallamok világhírű megteremtője is ebben a faluban élt egy gyönyörű tóparti házban.
A vidéki városok szokásos képét mutatja. Helyes kis főtér, tiszta, rendezett. Amennyire az elhanyagolt egykori épületek miatt annak lehet mondani.
Bal oldalon egykori cukorbáró csodálatos tengerparti palotája. Jobbra wifi van:-)
A szállásunk ismét magánszállás, a Karibi tenger partján volt. Az idő továbbra is hideg, és mivel itt nincsenek erre felkészülve, így az ablakokon csak zsalugáter van, üveg nincs, és takarókkal sincsenek felszerelkezve. A ház a helyi delfinárium vezetőjéé, másnap odalátogattunk. A delfinekkel úszás egy életre szóló élmény...
Azért ez a ház is mutatja, hogy a turizmussal foglalkozók kezdenek komolyabb lyukakat ütni a szocializmus pajzsán:-)
Szerintem jól áll nekem a tenger!
Mintha egy filmet néznénk. Eleinte minden autót, minden épületet le akarunk fényképezni, aztán egy hét múlva már csak a valamilyen okból feltűnőket, hiszen lassan hozzászokunk, hogy ezek nem különleges pillanatok itt, hanem simán közlekedési eszközök.
Persze ez is megoszlik. Egyrészt vannak a totál lerobbant, majdnem széteső járgányok, másrészt a Malecon közelében és a belvárosban a puccosabbak, jobban karbantartottak. Akár ez, akár az, a járműparkon magán viseli bélyegét az embargó, vagyis jelentős többségük még a forradalom előtti időkből maradt meg. Ezeket aztán toldozzák- foldozzák, minden igyekezetükkel igyekeznek mozgásképes állapotban tartani. Leleményességük határtalan. Ezért a szó klasszikus értelmében többségük nem "oldtimer" , hiszen ami alkatrészt meg tudnak szerezni, azt cserélik rajtuk. Új autót venni gyakorlatilag nem lehet. Érdekességként: egy használt LADA ára megegyezik egy lakás árával, ami kb. 8000 CUC. Egy CUC nagyjából egy EUR-val egyezik.
Utasokra váró puccosok a belvárosban
Egy szép zöld
Valami Amerika..
Ez egy busz...
Mindennel közlekednek, amivel lehet. Így aztán kamionokból, teherautókból átalakított buszokkal, biciklitaxival, de utaztunk Villys háborús dzsipből átalakított taxival is. Elképesztő leleményesség.
Kavalkád
Sikerült bepillantanunk néhány üzletbe. Kubában még mindig kétféle peso van forgalomban. A CUC és a CUP . Az első mindenkinek, így a külföldieknek is, a második csak a kubaiaknak. 1 CUC nagyjából 1 EUR. Az alapvető élelmiszereket (tejpor, kenyér, rizs stb) még mindig jegyre kapják az emberek. Rezsi gyakorlatilag nincs, mert a víz ingyen van, az áram fillérekbe kerül, fűteni nem kell. Még így is nehéz elképzelni, hogy élnek meg az átlagosan 20 eurós havi fizetésből. Illetve a nagy többség igyekszik ezt kipótolni azzal, amivel az államiból szektorból "kipótolni" lehet.
A helyieknek fenntartott boltokban számunkra elképesztő állapotok vannak. Alig néhány féle cikk, a húsok hűtés nélkül a pulton. De a "mozgalom" és a forradalom képei persze mindenhol emlékeztetik az embereket, hogy azért jól van ez így.
Az utcai gyümölcsárusnál megkóstoltuk az igazi kubai narancsot, ami nem grapefruit, hanem zöld héjú nagyon finom édes gyümölcs és a képen látható kis tekertyűvel meg is pucolják helyben.
A következő képen láthatjuk, hogy a húsok fölé lógatott vizes palackkal hessegetik el a legyeket. Automata legyező.
A boltok polcain ezek vannak.
Az utcán az emberek kedvesek, vidámak, barátságosak.
Balra egy vidéki városban Castro-lakótelep, jobbra Havanna egy kevésbé turistás részlete
És a pompa, amit őriz ez az ország a 30-as évekből.
Sajnos az egykor gyönyörű épületek lepusztultak, semmi nem történt velük az elmúlt 60 évben. Romjaikban is szépek.
Az egykori pompát talán leginkább a Hotel Nacionale de Cuba -ban lehet még tetten érni. Az impozáns épület az óceán partján épült, építtetője Al Capone volt 1930-ban.
Az épületben létesített múzeumba ingyenes a belépés. A parkban, a teraszon érdemes meginni egy koktélt.
Az előcsarnok és a bár.
A hotelben az évtizedek alatt szinte mindenki megszállt, aki számít. A hírességek fotói évtizedek szerint gyűjtve láthatók a hotel múzeumában.
Jan. 5-én Vinalesből indulva tudtuk, hogy hosszú nap elé nézünk. De reggel még nem is sejtettük, hogy milyen hosszú lesz.
A Hotel Nacionale megtekintése és kis koktélozás után elindultunk következő tervezett úticélunk, a Disznó-öböl felé az autópályán.
Na, az autópálya is megér egy misét. Nincsenek védőkorlátok, vagy a sávokat elválasztó akármik, így aztán minden van. Ló, szamár, bicikli, gyalogos és rengeteg kátyú. Ezért szürkület után nem nagyon tanácsos nekiindulni az útnak. Mi azonban megtettük, helyi sofőrünk helyismeretében bízva. Ekkor bekövetkezett, amit el sem hittünk volna. Aznap este 100 km-en belül 3x kaptunk defektet. És Kubában nem úgy működik, hogy semmi gond, bemegyek a gumishoz, vagy az üzletbe és veszek egy másikat..Á, nem. Ugyanis ezen a területen is jelen van az embargó hatása. Nem lehet kapni. Nem is nagyon láttunk olyan autót, amelyiken négy ugyanolyan gumi lett volna.
Szóval az első defektnél még felkerült a pótkerék, aztán 25 km után jött a második defekt. Nagy kalandozások után az egyik kereket sikerült megjavíttatni, de a másik már menthetetlen volt. Így aztán pótkerék nélkül nem mertünk továbbmenni a Disznó-öbölbe, főleg, hogy a fél éjszakát már így is az autópályán, a semmi közepén ücsörögve töltöttük. Ezért visszafordultunk Havannába, ahol a szállásunktól 200 m-re jött a harmadik defekt, a pótkerék ennyit bírt.
Azt hiszem ez világcsúcs!
Utólag azt gondolom, hogy szerencsénk volt a második defekttel, mert emiatt fordultunk vissza, és a pótkerék így is - úgy is megadta volna magát, de akkor már kilátástalanul messze lettünk volna Havannától.
Ez azt is jelentette, hogy másnap csak akkor indulhatunk tovább, ha sikerül gumit szerezni, ami nem magától értetődő Kubában. Nem is ment könnyen, a sofőrnek is csak délutánra sikerült.
Ekkor azonban már elveszett egy nap és így kimaradt a tervezett Disznó-öböl. Helyette Cienfuegos-nak vettük az irányt.
Az idő továbbra is esős, hűvös, ezért a dzsungel-túra helyett Santa Clara következett.
Itt minden Che Guevararól szól.
Itt állították meg Batista páncélvonatát, és ezt követően jöhetett le Fidel a hegyről.(dióhéjban)
Most itt egy nagy emlékhely van, és itt helyezték el Che hamvait is.
Balra fent Che Fidelhez írt levele, melyben lemondott kubai mivoltáról és tisztségeiről, mielőtt elment Bolíviába.
Az alsó képeken a páncélvonat belső tere.
Jan. 8-án érkeztünk Trinidadba, az 500 éves városba, mely a Karib-tenger és a hegyek ölelésében nyújtózik a magasba. a város elsőre elvarázsolt macskaköves kanyargós, kapaszkodós utcáival, színes kis házaival, a koloniális spanyol házakkal és a gyönyörű tengerrel, de nem kevésbé a kedves, barátságos emberekkel, akik már a 2. napon ismerősként üdvözöltek az utcán.
A magánszállás 7 szobáján kívül ott lakott a népes család is. Egyszerű szállás volt, szimpla és unalmas reggelikkel, de a város tetejére nyílt a terasza és erről semmilyen jobb szállás kedvéért sem mondtunk le.
Mivel ezen a képen is van egy, itt említem a "BALANCE" nevű hintaszéket, melyből minden kubai házban van, nagyon kényelmes alkalmatosság. Többnyire fából készül, de itt látható fémből is.
Balra pihenő a főtéren, jobbra: wifi:-)
Zenész és kézműves
2018.január
Bejártuk Trinidad kevésbé turistás részét is, az egykori rabszolganegyedet. A képek magukért beszélnek.
A toronyba felmászni nem volt egyszerű, viszont kihagyhatatlan. valaha innen figyelték, hogy közelednek-e a kalózok.
A kilátás lélegzetelállító
És beláttunk az udvarokba is:
Karib - tenger. Ez olyan gyönyörű volt, hogy nem is mentünk Varaderora, hanem itt maradtunk egész héten. Képözön:
A szállástól kb 10 km-re van az Ancon gyönyörű fehér homokos tengerpartja.Taxiból nincs hiány, lejutni könnyű. 26-28 fokos víz, napfény - végre.
Hajókirándulás. Trinidad kikötőjéből az Iguánák szigetére.
A faluban minden van, iskola, posta, bolt, de az egész olyan, mint egy múzeum gyönyörű természeti környezetben. Az idegenvezető szerint létrehozója és gondozója Camilo Cienfuegos testvére, Jose Cienfuegos, aki mintegy kárpótlásul kapta meg erre a lehetőséget Castro-tol. Camilo Cienfuegos a forradalom legnépszerűbb alakja volt, de rejtélyes körülmények között egy belföldi repülőjáraton még 1959-ben eltűnt.
Még a lépcső is fűből van.
Polo Montañez a hegyi dallamok világhírű megteremtője is ebben a faluban élt egy gyönyörű tóparti házban.
Hallgass bele:!
