Jan. 5-én Vinalesből indulva tudtuk, hogy hosszú nap elé nézünk. De reggel még nem is sejtettük, hogy milyen hosszú lesz.
A Hotel Nacionale megtekintése és kis koktélozás után elindultunk következő tervezett úticélunk, a Disznó-öböl felé az autópályán.
Na, az autópálya is megér egy misét. Nincsenek védőkorlátok, vagy a sávokat elválasztó akármik, így aztán minden van. Ló, szamár, bicikli, gyalogos és rengeteg kátyú. Ezért szürkület után nem nagyon tanácsos nekiindulni az útnak. Mi azonban megtettük, helyi sofőrünk helyismeretében bízva. Ekkor bekövetkezett, amit el sem hittünk volna. Aznap este 100 km-en belül 3x kaptunk defektet. És Kubában nem úgy működik, hogy semmi gond, bemegyek a gumishoz, vagy az üzletbe és veszek egy másikat..Á, nem. Ugyanis ezen a területen is jelen van az embargó hatása. Nem lehet kapni. Nem is nagyon láttunk olyan autót, amelyiken négy ugyanolyan gumi lett volna.
Szóval az első defektnél még felkerült a pótkerék, aztán 25 km után jött a második defekt. Nagy kalandozások után az egyik kereket sikerült megjavíttatni, de a másik már menthetetlen volt. Így aztán pótkerék nélkül nem mertünk továbbmenni a Disznó-öbölbe, főleg, hogy a fél éjszakát már így is az autópályán, a semmi közepén ücsörögve töltöttük. Ezért visszafordultunk Havannába, ahol a szállásunktól 200 m-re jött a harmadik defekt, a pótkerék ennyit bírt.
Azt hiszem ez világcsúcs!
Utólag azt gondolom, hogy szerencsénk volt a második defekttel, mert emiatt fordultunk vissza, és a pótkerék így is - úgy is megadta volna magát, de akkor már kilátástalanul messze lettünk volna Havannától.
Ez azt is jelentette, hogy másnap csak akkor indulhatunk tovább, ha sikerül gumit szerezni, ami nem magától értetődő Kubában. Nem is ment könnyen, a sofőrnek is csak délutánra sikerült.
Ekkor azonban már elveszett egy nap és így kimaradt a tervezett Disznó-öböl. Helyette Cienfuegos-nak vettük az irányt.
Az idő továbbra is esős, hűvös, ezért a dzsungel-túra helyett Santa Clara következett.
Itt minden Che Guevararól szól.
Itt állították meg Batista páncélvonatát, és ezt követően jöhetett le Fidel a hegyről.(dióhéjban)
Most itt egy nagy emlékhely van, és itt helyezték el Che hamvait is.
Balra fent Che Fidelhez írt levele, melyben lemondott kubai mivoltáról és tisztségeiről, mielőtt elment Bolíviába.
Az alsó képeken a páncélvonat belső tere.
A Hotel Nacionale megtekintése és kis koktélozás után elindultunk következő tervezett úticélunk, a Disznó-öböl felé az autópályán.
Na, az autópálya is megér egy misét. Nincsenek védőkorlátok, vagy a sávokat elválasztó akármik, így aztán minden van. Ló, szamár, bicikli, gyalogos és rengeteg kátyú. Ezért szürkület után nem nagyon tanácsos nekiindulni az útnak. Mi azonban megtettük, helyi sofőrünk helyismeretében bízva. Ekkor bekövetkezett, amit el sem hittünk volna. Aznap este 100 km-en belül 3x kaptunk defektet. És Kubában nem úgy működik, hogy semmi gond, bemegyek a gumishoz, vagy az üzletbe és veszek egy másikat..Á, nem. Ugyanis ezen a területen is jelen van az embargó hatása. Nem lehet kapni. Nem is nagyon láttunk olyan autót, amelyiken négy ugyanolyan gumi lett volna.
Szóval az első defektnél még felkerült a pótkerék, aztán 25 km után jött a második defekt. Nagy kalandozások után az egyik kereket sikerült megjavíttatni, de a másik már menthetetlen volt. Így aztán pótkerék nélkül nem mertünk továbbmenni a Disznó-öbölbe, főleg, hogy a fél éjszakát már így is az autópályán, a semmi közepén ücsörögve töltöttük. Ezért visszafordultunk Havannába, ahol a szállásunktól 200 m-re jött a harmadik defekt, a pótkerék ennyit bírt.
Azt hiszem ez világcsúcs!
Utólag azt gondolom, hogy szerencsénk volt a második defekttel, mert emiatt fordultunk vissza, és a pótkerék így is - úgy is megadta volna magát, de akkor már kilátástalanul messze lettünk volna Havannától.
Ez azt is jelentette, hogy másnap csak akkor indulhatunk tovább, ha sikerül gumit szerezni, ami nem magától értetődő Kubában. Nem is ment könnyen, a sofőrnek is csak délutánra sikerült.
Ekkor azonban már elveszett egy nap és így kimaradt a tervezett Disznó-öböl. Helyette Cienfuegos-nak vettük az irányt.
Az idő továbbra is esős, hűvös, ezért a dzsungel-túra helyett Santa Clara következett.
Most itt egy nagy emlékhely van, és itt helyezték el Che hamvait is.
Az alsó képeken a páncélvonat belső tere.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése