Kubai hétköznapok,életképek

Utcai pillanatok

Mintha egy filmet néznénk. Eleinte minden autót, minden épületet le akarunk fényképezni, aztán egy hét múlva már csak a valamilyen okból feltűnőket, hiszen lassan hozzászokunk, hogy ezek nem különleges pillanatok itt, hanem simán közlekedési eszközök. 

Persze ez is megoszlik. Egyrészt vannak a totál lerobbant, majdnem széteső járgányok, másrészt a Malecon közelében és a belvárosban a puccosabbak, jobban karbantartottak. Akár ez, akár az, a járműparkon magán viseli bélyegét az embargó, vagyis jelentős többségük még a forradalom előtti időkből maradt meg. Ezeket aztán toldozzák- foldozzák, minden igyekezetükkel igyekeznek mozgásképes állapotban tartani. Leleményességük határtalan. Ezért a szó klasszikus értelmében többségük nem "oldtimer" , hiszen ami alkatrészt meg tudnak szerezni, azt cserélik rajtuk. Új autót venni gyakorlatilag nem lehet. Érdekességként: egy használt LADA ára megegyezik egy lakás árával, ami kb. 8000 CUC. Egy CUC nagyjából egy EUR-val egyezik.

Utasokra váró puccosok a belvárosban

Egy szép zöld

Valami Amerika..

Ez egy busz...

Mindennel közlekednek, amivel lehet. Így aztán kamionokból, teherautókból átalakított buszokkal, biciklitaxival, de utaztunk Villys háborús dzsipből átalakított taxival is. Elképesztő leleményesség.

Kavalkád

Sikerült bepillantanunk néhány üzletbe. Kubában még mindig kétféle peso van forgalomban. A CUC és a CUP . Az első mindenkinek, így a külföldieknek is,  a második csak a kubaiaknak. 1 CUC nagyjából 1 EUR. Az alapvető élelmiszereket (tejpor, kenyér, rizs stb) még mindig jegyre kapják az emberek. Rezsi gyakorlatilag nincs, mert a víz ingyen van, az áram fillérekbe kerül, fűteni nem kell. Még így is nehéz elképzelni, hogy élnek meg az átlagosan 20 eurós havi fizetésből. Illetve a nagy többség igyekszik ezt kipótolni azzal, amivel az államiból szektorból "kipótolni" lehet.
A helyieknek fenntartott boltokban számunkra elképesztő állapotok vannak. Alig néhány féle cikk, a húsok hűtés nélkül a pulton. De a "mozgalom" és a forradalom képei persze mindenhol emlékeztetik az embereket, hogy azért jól van ez így.

Az utcai gyümölcsárusnál megkóstoltuk az igazi kubai narancsot, ami nem grapefruit, hanem zöld héjú nagyon finom édes gyümölcs és a képen látható kis tekertyűvel meg is pucolják helyben.

A következő képen láthatjuk, hogy a húsok fölé lógatott vizes palackkal hessegetik el a legyeket. Automata legyező.

 A boltok polcain ezek vannak.

Az utcán az emberek kedvesek, vidámak, barátságosak.

Balra egy vidéki városban Castro-lakótelep, jobbra Havanna egy kevésbé turistás részlete

És a pompa, amit őriz ez az ország a 30-as évekből.

Sajnos az egykor gyönyörű épületek lepusztultak, semmi nem történt velük az elmúlt 60 évben. Romjaikban is szépek.
Az egykori pompát talán leginkább a  Hotel Nacionale de Cuba -ban lehet még tetten érni. Az impozáns épület az óceán partján épült, építtetője Al Capone volt 1930-ban.
Az épületben létesített múzeumba ingyenes  a belépés. A parkban, a teraszon érdemes meginni egy koktélt.

Az előcsarnok és a bár.

A hotelben az évtizedek alatt szinte mindenki megszállt, aki számít. A hírességek fotói évtizedek szerint gyűjtve láthatók a hotel múzeumában.